I can fly away!

Nos elég régóta nem írtam ide... Nem tudom bárki is látogatja-e még a blogom. Nem igazán volt időm, hogy írjak, meg el is feledkeztem kicsit a blogról. Egy alapos design váltás sem ártana, majd ráveszem magam valahogy. Az életem egyelőre beállt egy ritmusba, ami a  régi nyavalygós önmagamhoz képes sokkal jobb. Boldog vagyok a lánnyal akit szeretek. Viszont néha eléggé rám jön egy hatalmas hülyeség roham, Néha úgy érzem nem igen törődnek velem s olyankor tiszta hülye leszek. A munka és az iskola fáradtsága keveredve ezzel eléggé rossz dolgot alkot. Nagyon hülye is tudok lenni ilyenkor, de mostanában már csak inkább magamban rendezem ezt le, hogy ezzel ne okozzak problémát a környezetemnek :) Erre mondhatjuk, hogy egy részről kezdek felnőni, de másikról meg nem akarok. Sosem akarom elhagyni ez a gyermeki énem, ami jár egy utat s ragaszkodik hozzá s kapaszkodik belé. Nem fogok letérni az útról, még ha beleszakadok, sem :) A héten megkaptam, hogy az élet nem egy anime nőjek fel. Még ha nem is anime én élhetek úgy, hogy animeként élem meg. Állítólag ez szánalmas, de kit érdekel, hogy aki nem érti ezt meg mit gondol. Én büszke vagyok mindenre amit az anime/manga tett hozzá az életemhez, s én nem akarom, hogy ez a modern világ megfertőzzön, így is elég gondom van. A saját utamat járom, ami így lehet fájdalmasabb, mintha a könnyebb utat választanám, de attól, hogy valami könnyebb nem biztos, hogy jobb is. Egy kis fájdalom belefér és nem fogom feladni. Van egy célom, amit egyelőre el akarok érni, de nem kiskapukkal, hanem egyenesen s emelt fővel. Mindenesetre megpróbálok, majd többet írni ide. Ha valaki még esetleg jár erre, köszönöm neki. Szép estét!